Részlet Robin Sharma: Teljesítsd be küldetésed a szerzetessel,

aki eladta a Ferrariját című könyvéből

 

 

„- Sok évvel ezelőtt Keleten egy szerzetesközösségnek volt egy óriási arany Buddha-szobra, amit bálványoztak. Imádkoztak hozzá, meditáltak körülötte, és boldogsággal töltötte el őket, hogy jelen van az életükben. Aztán eljött az idő, amikor azt a helyet, ahol éltek, idegen csapatok támadása fenyegette. A szerzetesek féltek, hogy közösségük értékes tulajdonát el fogják veszíteni, ezért gondolkodni kezdtek, hogyan tudnák megvédeni. Az egyik szerzetes egy egyszerű, ám annál hatásosabbnak tűnő tervvel állt elő: a szerzeteseknek össze kell fogniuk, és sárrétegekkel kell bevonniuk az arany Buddha-szobrot, hogy teljesen befedjék, és elrejtsék a kíváncsi és mohó tekintetek elől. A terv működött is: a támadók nem találták meg az értékes remekművet.

- Nagyon érdekes történet.

De még nincs vége, barátom. Évekkel később egy fiatal szerzetes éppen a reggeli sétájára indult, amikor észrevett valami csillogót a hegynyi méretű földhalomban, ami mellett korábban oly sokszor elhaladt, anélkül, hogy felkeltette volna a figyelmét. Kihívta a szerzetesnővéreit és -fivéreit, és együtt elkezdték lekaparni a sárrétegeket. Ahogy egyre több földet távolítottak el abból, ami az arany Buddhát eltakarta, egyre több és több arany került napvilágra. Végül az összes sarat lekaparták róla, és az arany Buddha teljes gyönyörűségében ott állt előttük.

- Remek történet – jegyeztem meg.”

 

 

szobor.jpg

 

Mi is lehetőséget kapunk minden nap arra, hogy egy újabb „sárréteget kaparjunk le” magunkról, ami az igazi belsőnket, nagyszerűségünket, egyediségünket rejti, hogy megmutathassuk milyen értékesek is vagyunk valójában.

 

Buddha-szobor Fotó: buddhizmus.hu

Címkék: történet

Az elveszett tű

 2014.04.05. 08:57

Indiában, egy faluban a földművesek estefelé épp hazafelé tartottak a fárasztó munkából, mikor észrevették, hogy az egyik utcai lámpa fénye alatt egy öreg nénike hajlong, és valamit nagyon keres a földön. Megszólították:

- Segíthetünk valamiben? Mit vesztettél el?

A nénike örült és kérte őket:

- Gyertek, segítsetek, ti még fiatalok vagytok, jó a szemetek.

Mindenki odament és mivel semmit sem láttak a földön, megkérdezték:

- Pontosan mit vesztettél el nénike?

- A varrótűmet – volt a válasz.

Még tüzetesebben kerestek, kutattak, de nem találták meg a tűt. Egyikük újra megszólalt:

- Kérlek, pontosan mutasd meg, hogy hol ejtetted el a tűt?

A nénike a háta mögé mutatott:

- Bent a szobában, ahol varrtam.

Mindenki elcsodálkozott.

- Akkor miért nem odabent keresed?

- A szobában besötétedett, nem látok semmit, itt viszont fény van!

Az emberek elnézően mosolyogtak, és maguk közt megjegyezték: Ott kell keresnünk a dolgokat, ahol azokat elveszítettük!”

 

Mi is ugyanezt tesszük nap, mint nap? Minden figyelmünk kifelé irányul? Az emelkedett lelki állapotokat, az örömöt, a harmóniát, a boldogságot kint, a mulandó és változó világban keressük? Pedig ez nem ott van, hanem bennünk. Fordítsuk meg figyelmünk irányát! Térjünk vissza belső világunkba!

Címkék: történet

süti beállítások módosítása